Menu




Tordai hasadék

Bátran állíthatjuk, hogy a Tordai hasadék egy igen egyedi hely, melyről bárki meggyőződhet, aki arra vetődik és időhiányban nem szenvedve, jól bejárja a környéket, persze nyitott szemmel.

1983-ban természeti rezervátumnak nyilvánítják, mivel flórája és faunája olyan egyedi példányokat őriz, amelyek Európában ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő. A Tordai hasadékban több mint 997 fajta növény él, amely a Romániában ismert növények több mint egy negyede. Ezek közül egyesek nagyon ritkák: vad fokhagyma (Allium obliquum), egy fajta vadon élő szegfű (Dianthus integripetalus), a gyantácska (Viola jobi), valamint az égéséről híres ördögszem, amelynek káros hatása a bőrön két évig is eltarthat. A hasadékban több védett állatfaj él. Megemlíteném a fülesbaglyot, a szirti sast, valamint különleges pillangóféléket. A legértékesebbek: Eublema, Heterogynis, Dysauxes és Phybalopterix.

A Tordai hasadék égnek törő sziklái felemelő, elkápráztató látványt nyújtanak, Jókai szavaival élve: „… a két nyilatú sziklakapun áthaladva a tíz-húszölnyi távolra szétnyúlt két sziklafal odafent csak egy keskeny szalagját engedi láttatni a kék égnek, csak a déli sziklákon megtört verőfény tanúsítja, hogy még nappal van.”

Nem feledkezhetünk meg a két Balika barlangról sem, amelyek igazán elgyönyörködtetőek és még ma is emberi civilizáció nyomait őrzik. A két egymásra néző barlang a két sziklafalban, a patak medre fölött egyforma magasságban helyezkedik el. Ezek elég magasan voltak ahhoz hogy különböző hódítások vagy veszély esetén, a menekülő, védekezni próbáló embereknek védelmet nyújtson. A tágas, boltívalakú bejáratok, a széles tömör kőfalak, melyek ajtóként védelmezik a bennlevőket, az ablaksorok, ez az egész „sziklabástya”, mely mintegy tizenöt láb magasan fekszik a patak szintjéhez viszonyítva, minden embert megragad.

Aki pedig romantikus táj után vágyik, annak „otthona” a Porlik barlang, mely még mindig büszkén őrzi a sajnos ma már alig észrevehető déli növénykéket, amelyben rejtetten még találhatunk sztalakmiteket és sztalaktiteket, mely – igaz kicsit túlozva, de Jókai Mór szerint olyan, „mint egy teátrum, belül bevonva drága cseppkő briliántos zúzmarájával; kívül, mint egy színpad, fölcifrázva repkénnyel, bokorral, bohókás cseppkő alakzatok, benne a játszó személyzet… ”.

A Kéményseprő barlang

A Kéményseprő barlangról biztos kevesen hallottak, pedig ez a titokzatos hely itt van közel hozzánk, a Tordai hasadékban.

A Tordai hasadék sok barlangot rejt, pontosabban 32 elismert ilyen hely van, ám ezek közül csak 12 több mint 6 m hosszú. E 12 között van a Kéményseprő barlang is, szépen elrejtve a hasadék oldalába. Ahhoz, hogy megkapjuk a barlangot kissé ismernünk kell a hasadékot, ám nem szükséges semmiféle különleges felszerelés, mivel egy érdekes, bokrok által benőtt ösvény vezet oda. A népi hiedelmek szerint egy óriási kincs van eldugva a Tordai-hasadék valamely barlangjába, a Dárius kincstára, sokak szerint pedig éppen a Kéményseprő barlangban van.

Annak értelmét, hogy pontosan leírjam merre van e barlang nem látom, röviden elmondok annyit, hogy legalább egy óra mászásra van a főösvénytől, természetesen attól függően, hogy ki mennyire ismeri a helyet és mennyire bírja a hegymászást.

A barlang nevét akkor kapta, mikor valamikor réges-régen egy tordai Kis nevű kéményseprő gondolt egy nagyot: megpróbál beereszkedni a sziklaüregbe. A barlang egy nagy teremmel kezdődik majd a jobb sarkában ereszkedni kezd míg egy kéménnyé alakul. Ez a Kis nevű kéményseprő egy kötelet kötött derekára majd barátai engedni kezdték a mélybe. Egy bizonyos pontban ahol a kürtő nagyon elkeskenyedik valami ok miatt megijedt és kapálózni kezdett majd kiáltozni, hogy húzzák vissza. Bizonyára valami felszerelés a derekáról beakadhatott a fal valamely kiálló részébe, és ő mivel már pánikban esett, azt hitte, hogy valami megfogta. Ekkor még jobban ordítani kezdett. E pontból két változat alakult ki a történetről. Az egyik szerint barátai addig húzták amíg megfullasztották, másik szerint társai is megijedtek és látván, hogy nem tudják kihúzni otthagyták és elszaladtak.

E kéményseprő esetéről a tordai pap-költő Gyöngyössy János egy érdekes verset is írt:

Torda felett egy hegy hasadott meg, mely bizonyos jegy,

Nagy dolog eddigelé, elvetemedni belé

Ostoba bátorság, harminczkét ölnyi magasság,

Hogy nem félti fogát Kis s lebocsátja magát,

Hét napig nyomorog, sir, szeme könnye csorog, ...”

Egy másik nép-ajkán élő legenda így szól:

Vót egy rozmaringfa a barlangban, benne a kősziklában. A kéményseprő megfogadta, ágat tép onnan. Mentek is a barlangba, lábon, hason csúszva, háton, fekve, ahogyan tudtak. Találkoztak ott állatokkal, kígyókkal, míg leértek a rozmaringfához. Ott kötélen leeresztették a kéményseprőt. Az szedett is egy pár ágat, s kiátott fel, hogy húzzák. Húzták is az emberek, jött a kötél, de a kéményseprő sehol se nem vót.

Nagyon elcsodálkoztak, még jobban húzták, de hiába. Benéztek a lyukba, hát hallják, hogy azt mondja a szegény ember lentről:

- Hagyjátok, má többen húznak lent mint fent.

S nem is jött többet vissza onnét.” [B.A.]


A Papok forrása

Nem sokan hallottak ugye a „Papok forrásáról”? És valószínű még ennél is kevesebben látták vagy ittak vizet belőle. E forrás a nevét a közelében lévő kolostorból vizet inni járogató papoktól kapta. A kolostor, melyet Orbán Balázs A székelyföld leírásában „Monasztériának” nevez, mondhatni a Tordai-hasadék tetején volt, pontosabban a hasadék déli oldalától körülbelül 400 méterre, a hegygerincen.

E kolostor Bethlen Gábor korában még nem létezett, az első írásos feljegyzések az 1730-as években készültek róla. Az építményt a híres „kolostor romboló” Bukow osztrák tábornok érdekes módón nem rombolta le, azzal a feltétellel hagyta meg az épületet, hogy az ott levő „kalugerek”(călugăr) a három Peterd számára iskolát létesítsenek. A kolostorból, ma már csak az alap maradt meg, mivel az 1848-1849-ben dúló harcok tönkretették.

Visszatérve a Papok forrásához, feltehetjük a kérdést: hol is helyezkedik el?

A Tordai-hasadék felől a legkönnyebb megközelíteni. A menedékháztól követnünk kell a piros háromszög jelzést, amely összeköti a Tordai-hasadékot a Borévi menedékházzal. Körülbelül 1 km után egy jelző oszlop található az útvonalon, amely mutatja az irányt a hasadék teteje felé. A jelzőtáblán megjelenik egy a piros pontot jelzés is, mely a fent említett irányt mutatja, ám minket ez nem érdekel, folytatjuk utunkat a piros háromszög által jelzett irányba. Nem több mint 2 km után egy újabb jelzőoszlopot találunk. Innen utunk egy sűrű bozótoson vezet át, majd újra behatolunk az erdőbe ahol, nemsokára le kell térni a főösvényről bal fele. Ezen az útvonalon létezett valamikor egy sárga sáv jelzés, ám ma már nyomait már igen nehezen találhatjuk meg. A főösvényről letérve, 20-30 méter után rábukkanunk a forrásra.

Ha előbb egy tisztásra majd egy újabb jelzőoszlophoz érünk akkor vissza kell fordulnunk, hogy meglátogathassuk a forrást, hisz kissé eltávolodtunk tőle.

Egyes legendák szerint a forrás vizének csodálatos varázsereje van, ám erről csak akkor győződhetünk meg igazán, ha már ittunk kellemes ízű, friss vizéből. [B.A.]


A Tordai hasadékban lévő menedékház története

Mi tordaiak mind hallottunk sőt jártunk már a Tordai hasadékban lévő régi menedékházban, de nagyon kevesen tudjuk mikor és ki építette azt.

A Tordai hasadék keleti oldalán épített menedékháznak az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) általi felavatására 1935. szeptember 8-án került sor, a menedékház 15 hónap alatt épült fel. A munkálatokat az EKE központja részéről dr. Tulogdy János, dr. Balogh Ernő és dr. R. Márton ellenőrizték. Az EKE tordai osztálya részéről Finta Domokos vett részt az ellenőrzésben. A kőművesmunkát Balla F. építési vállalkozó, az ácsmunkát Kereki István mészkői ácsmester vállalta fel. A menedékház alapító okiratát és építésének történetét ércdobozba téve befalazták, a fal egyik Peterd felé eső szögletébe. Az alapító okirat gyönyörű keretét Tóth István egykori rajztanár készítette. A szöveg, gyöngybetűkkel írva a következő: “Ezt a turista menedékházat az Erdélyi Kárpát Egyesület építette az Úr 1934. esztendejében a régi elpusztult menedékház helyén tagjai áldozatos anyagi hozzájárulásával, Bors Mihály szindi földbirtokos példát mutató támogatásával és az EKE tordai osztályának megértő segítségével, hogy otthont nyújtson a vándornak, kit a természet szeretete csal erre a vidékre, pihenőhelyet a turistának, kit a Tordai-hasadék szépségei hoztak ide, hogy példát mutasson a jövőben is, hogy okos elhatározással, erős akarattal, áldozatra kész lélekkel minden időkben lehet alkotni és a köz javát szolgálni. Az idő kikezdheti ezt az emberi alkotást, romba is dőlhet az, de a benne kifejezésre jutó gondolat azonban örök életű lesz a maga nevelő hatásában is. Sânduleşti - Szind, 1934. június hó 3-án.”

Az alapító okiratot az Erdélyi Kárpát Egyesület és tordai osztályának akkori vezetői írták alá, köztük dr. Páter Béla, Báró Jósika Gábor és dr. Balogh Ernő. A menedékház 1935. évi felavatása az Erdélyi Kárpát Egyesület legjelentősebb ünnepei közé tartozik.

A régi út “Bors Misi útja” ami a mai menedékházhoz vezetett nem ott volt ahol ma van, hanem a menedékháztól észak keletre indult felfele a mai „Vápának” nevezett völgyön. [B.A.]


A legendák világában kóborolva

Torda leghíresebb földrajzi nevezetessége a Tordai hasadék s ezért nem csoda, hogy számos legenda született e természeti remekműről. Egyik ilyen legendában keletkezését tárgyalják: a győztes kun sereg üldözőbe vette Szent Lászlót, akit már-már utolért. De midőn a Szent király Istenhez fohászkodott, az alatta elhelyezkedő hegy megrepedt s áthatolhatatlan gátat vont a király és pogány üldözői közé. Isteni csoda hozta létre a hasadékot.

A hasadék szokatlan földrajzi elhelyezkedése révén számtalanszor megmentette a magyar népet. Egy erről szóló romantikus legenda lenne a következő: Batu kán a hozzájuk csatlakozó kunokkal megtámadta a hasadékot mivel a környékről a nép ide húzódott vissza. S mivel Kendi Gyula embereivel minden roham elől megvédte a hasadékot, a kán továbbindult, de hátrahagyta Keme nevű kun vezérét, hogy éheztesse ki a bujdosókat, elzárva a barlangok bejáratát. Keme azt követelte, hogy adják ki kincseiket s ezen kívül a legszebb hat lányt a szabadságukért. A magyarok készen álltak inkább utolsó emberig is harcolni, de Kendi Gyula gyönyörű nővére, Kendi Ilona hajlandó volt még öt társával együtt feláldozni magukat. Ugyanis mindeniknél tőr volt, amivel védni akarták magukat a gyalázattól.

A hős lányok a kincsekkel együtt a kun táborhoz közeledtek, de amint Kendi Ilona és Keme meglátták egymást, egymásba szerettek. A lány azonban kijelentette, csak úgy lesz felesége, ha Keme kereszténnyé lesz és a magyarokhoz társul. Keme boldogan teljesítette ezt a feltételt, népével a magyarokhoz csatlakozott és segítette őket további küzdelmeikben. [T.O.]


Nyelv

_HUNGARIAN









powered by Webspider Webdesign