Kultúra

Rövid szemle Torda néhány magyar kulturális értékéről

Az egészséges társadalom egyik összetevője az egészséges kultúra. S ha valamely társadalom kultúrája beteges, az megérződik az élet minden téren. Nem tudom ki lenne méltó és megfelelő ahhoz, hogy megállapítsa egy-egy társadalom, nép, kisebbség vagy közösség kultúrájának az állapotát, ki tudná értékelni, objektíven elemezni, bírálni, manapság kultúra-orvosokat még nem képeznek sehol.

Tordán, akár sok már városban, az emberek gyakran megfeledkeznek a kultúráról, vagy átértékelik azt. Így válik lassan egy krimi-film megtekintése, egy női-magazin fellapozása kultúrává. Mert könnyű megfeledkezni egy kiállítás-megnyitóról, egy érdekes előadásról, egy könyvbemutatóról és könnyebb besüppedni egy kényelmes fotelba a tévé elé.

A tordai Petőfi Társaság és minden ami hozzá tartozik

A helybéli, 1999-ben jogilag is bejegyzett Petőfi Társaság a tordai magyarság önazonosságának ápolását tűzte ki céljául – oktatás, művelődés, honismeret, hagyományőrzés terén. Hogy céljának eleget tegyen rendszeresen szervez kiállításokat, kirándulásokat, népfőiskolai tevékenységet és folyamatosan pályázik is.

A rendszeres kiállítások szervezésén kívül, melyekről a továbbiakban szó esik, a Petőfi Társaság egyik legátfogóbb tevékenysége az évi rendszerességgel megszervezett Aranyosszéki Népfőiskola. Az immár négy éve működő Népfőiskola keretén belül a hallgatóság novembertől márciusig, heti rendszerességgel lehet tanúja érdekesebbnél érdekesebb előadásoknak.

S hogy a népfőiskolai tevékenységet Nagy Albert elnök és Dumitriu Anna ügyvezető elnök komolyan veszi, bizonyítja az is, hogy az előadások egyre szerteágazóbbak, a meghívott előadók pedig egyre érdekesebb témákról beszélnek. Íme 2006-ban kik tartottak előadást és milyen témakörben: Lupescu Makó Mária történész - Bocskai István politikai testamentumáról, Páll Gyöngyvér pszichológus a magány elkerüléséről, Bölöni Domokos marosvásárhelyi újságíró az információs éhségről, Lupescu Radu a vajdahunyadi várról, Máthé Enikő kémiatanár az emberi élet minőségéről, Ferencz Enikő kórházi lelkész a mentálhigiénéről, Fehér András történelemtanár az erdélyi illetve a tordai magyar kisebbség sorsáról, dr. Gyárfás Ágnes magyarországi egyetemi tanár díszpárnákról és magyar népi művészetről és Bartos Sándor a bankokról és bankrendszerekről beszélt.

Az előadók között fiatalok is voltak: a tordai Balázs Ferenc Diákönképzőkör néhány diákja a TUDEK-en, azaz a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján is bemutatott dolgozatait ismertette a közönséggel.

A népfőiskola keretén belül bemutatókra is sor került. Hantz Lám Irén egy Gruzda János által festett tájakat ábrázoló és Áprily Lajos verseit tartalmazó színes falinaptárt és Orbán István a Jósika öröksége – a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából című könyvét mutatta be.

Pályázatok révén a Petőfi Társaság évente bepótol az iskolások utazási bérletének az árába, gyerekek számára rajzversenyt szervez,

Megfiatalodik-e valaha Torda?

Tordán a fiatalok igen szétszórtan tanulnak: öt különböző helyen járnak iskolába, sőt egyazon iskolaépületben a négy magyar osztály a négy égtáj irányába van szétszórva.

Szerencsére létezik egy olyan keret, mely a Mihai Viteazul Főgimnázium magyar tagozatának diákjait összetartja. A 70-es évek óta működő önképzőkör Balázs Ferenc nevét viseli.

Balázs Ferenc mészkői unitárius lelkész és író volt. Sokat járt külföldön, s az ott szerzett tapasztalatait, elképzeléseit itt szerette volna megvalósítani. Ezt az építő, újítani akaró eszmét szeretné a kör ma is megőrizni. Az önképzőkör jelenleg 50 lelket számlál. Eddigi aktivitásuk keretén belül, Dumitriu Anna, Fodor Dóra, Mihály Krisztina és Blényesi Noémi irányítótanáraink segítségével besegítettek a Petőfi Erdélyben, Balázs Ferencre emlékezve, Ady Endre a humánumőrző költő, Csinom Palkó Csinom Jankó, Mikes Kelemen nyomában, Jósika Miklós emléke és 1956-ra emlékezünk honismereti és műveltségi vetélkedők szervezésébe. Ugyanakkor észt vettek a Természet Világa magyarországi diákpályázaton, az Erdélyi TUDEK-en valamint a nemzetközi, ám Magyarországon megszervezett TUDOK-on, azaz a Tudományos Diákok Országos Konferenciáján, hol dolgozataikkal számos elismerést szereztek. Különböző kirándulásokat, túrákat, tanulmányutakat is szerveztek: nyomon követték Petőfit és Jókait Erdélyben, karácsonyonként pedig a bágyoni öregotthon lakóit örvendeztetik meg egy-egy kellemes műsorral.

Időnként kisebb-nagyobb adományokat is kaptak: a Duna Televíziótól huszonhárom videokazettát a magyar írók és költők életéről, munkásságáról, az Illyés Alapítványtól pedig pénzadományt különböző, az iskolában lebonyolított versenyekre.

Szintén a Balázs Ferenc Diákönképzőkör tagjainak köszönhető, hogy az iskolában megalakult a MI. A diáklapot ők tervezték, ők írták, ők adták el. Sok utánajárás eredményeként 2000 március 15-ére megszületett az első MI. Olyan volt, amilyen volt, de az övék volt, senki másé – mesélik az akkori szerkesztők.

Az AVIT, azaz az Aranyosvidéki Ifjúsági Társaság alakulási időpontja 2002 decembere. A jogi személy minőséggel rendelkező társaság célja Aranyosvidék fiatalságának a felkarolása. Az AVIT fergeteges bulikat, foci-bajnokságokat, videó-délutánokat szervezett, de foglalkozott tanácsadással, pályázatokat írt és besegített a MI diáklap szerkesztésébe. Egy közel két éves hallgatás után, 2006 decemberében karácsonyi-bulit szerveztek, mikor megígérték, hogy ezentúl havonta ismét összegyűjtik a fiatalokat egy-egy „energia-felszabadító” bulira.

A Tordai Ifjak könnyűzenekar sajnos tiszavirág-életű volt. A 2004 végén alakult, közel egy évig működő, hat tagból álló csapat templomokban, kulturális eseményeken lépett fel, hol keresztény énekeket, könnyűzenét, megzenésített verseket adtak elő. A csapat, miután a tagok egy része kilencedik osztálytól Kolozsváron folytatta tanulmányait és mivel nem volt idő a közös és rendszeres próbákra, felbomlott. A fiatalok ma szintén próbálkoznak, s egy kolozsvári tanár segítségével és szakmai irányításása alatt ismét énekelnek. Hosszú hallgatás után legutóbb március 15-én léptek fel a tordai unitárius templomban.

Tordán a cserkészetről sem feledkeztek meg. A Balogh András szorgalmas utánajárásának köszönhető 2004-ben létrejött a 122-es báró Jósika Miklós Cserkészcsapat, mely természetjárással, kirándulásokkal, környezetvédelemmel foglalkozik. Három tagja 2006-ban részt vett a Hargita megyei Libánban megszervezett őrsvezetőképzőn. A csapat egy tagja idén részt vesz az Angliában megszervezendő Jamboree-n, mely a cserkészek világtalálkozója.

Elfelejtenek a tordaiak táncolni?

Noha Tordán már több mint egy éve szünetel a néptáncoltatás, a néptánc és népdalkedvelő gyerekeknek új lehetősége nyílt arra, hogy táncolni tanulhassanak. Lovász Pál szentmihályi RMDSZ elnök kijelentette, a község bármikor szívesen látja az általuk tartott táncórákra a tordai fiatal érdeklődőket. Nekik vannak oktatóik, tandíjat a gyermekek nem kellene fizessenek, csak éppen a Torda – Szentmihály útvonalon kell gondoskodni a szállításról.

A 2005-ben még működő Tordai Néptánccsoport utolsó oktatói a kolozsvári Szabó Emese és Szabó László voltak. Irányításuk alatt a fiatalok lapádi táncot, széki sűrű- és ritkatempót és felcsíki táncrendet tanultak és felléptek számos helybéli és aranyosvidéki kulturális rendezvényen.

Egy folt képzőművészet

A már említett Petőfi Társaság irányítása alatt, a város főterén, az ótordai református templom udvarán lévő IKE Galériában helybéli, Kolozs megyei, romániai és külföldi, hivatásos és amatőr képzőművészek rendszerint kiállítanak. A galéria fehér falait felváltva díszítik festmények, fotók, szövések, különböző módszerekkel készített dekoratív kompozíciók és szintén e teremben helyet kapnak szobrok, kerámiák és üveg-kompozíciók.

A kiállítások megszervezésével foglalkozó Suba László helybéli képzőművész arra törekszik, hogy havi rendszerességgel szervezzen kiállításokat.

Az évek folyamán az érdeklődök az IKE Galériában megcsodálhatták többek közt Labancz Lóránt szőtteseit, Sipos László és Orbán István grafikus-képzőművészek alkotásait, Baranyai Lőrinc kompozícióit, Suba László kerámiáit, Keszeg Ágnes ruha-terveit, Deleanu Márta, Starmüller Katalin műveit.

A kiállítások révén is a tordai szürke porhoz szokott emberek lassan megtanulnak színesen látni és tanán fantáziájuk szárnyakra kap.

Könyv, könyvespolc, könyvtár

A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár a megmaradásért folytatott harc egyik példája. 1995-ben, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtár és Alapítvány kezdeményezésére alakult – körülbelül a zilahi könyvtárral egyszerre – mikor az alapítvány egy-egy nagyobb mennyiségű könyvalapot adományozott a két városnak. Addig Tordán nem létezett önálló magyar nyelvű könyvtár, csak az iskolákban, és a Városi Teodor Murăşanu Könyvtárban léteztek elég kis számban magyar könyvek. A helyzet ma sem javult sokat, ha a Vásárhelyi Géza Könyvtár nem működne, Torda magyar nyelvű lakossága, a könyvek által kibocsátott fény hiányában élne.

A könyvtár irányítását és felügyeletét 2000-ben átvette a Petőfi Társaság. A könyvtár jelenlegi székháza, egy, a katolikus egyház által biztosított terem.

Az első könyvtáros Benkő Gizella volt 1995 és 1998 között, Lázár Magda 1998-2002, Benkő Gizella 2003-2005, 2005 őszétől pedig Vlădău Ilike.

A dal amely összeköt

A Tordai Magyar Dalkör megalakulási éve 1872. 1974-ben vettek részt először egy nagyobb méretű megmérettetésen, a kolozsvári Országos Dalosversenyen. 1883-ban szentelték fel zászlójukat, ami sajnos az idő és a zord körülmények martalékává vált, ezért 1994-ben új zászlót avattak, minek nemes árnyékában ma is énekelnek. Az ötven éves születésnapot, 1922-ben nagy pompával és gazdag híranyaggal kísért ünnepéllyel ülték meg, dalosversenyt szervezve ez alakommal.

Megemlítésre méltóak azok a kimagasló minősítések, amelyekkel Szegedről 1876-ban, Budapestről 1892-ben, Fiuméból 1894-ben, Kassáról 1901-ben, Egerből 1907-ben és az 1923-ban Kolozsvárott megrendezett versenyről tértek haza elődeik.

A sokszori megtorlás, a dalkör működésének különböző okokból való betiltása mégsem törte le szárnyukat, és így Isten segítségével napjainkban is felléphetnek minden helybéli és aranyosvidéki kulturális eseményen.

A több mint 130 éves működés alatt sok nemes lelkű karnagy irányította a dalkört. Jelenleg Balázs Győző Balázs az, aki dalt fakaszt a tagok ajkán.

2002-ben sikeresen ünnepelték fennállásuknak 130. évfordulóját, hova több dalegyletet is meghívtak. Tőkés Gyula, a dalkör elnöke elmondta, idén a 135 éves születésnapot is megünneplik.

Tordai média magyarul: régen és ma

Magyarul, a tordaiak először 1890-ben olvashattak, ugyanis ebben az évben jelent meg a város első magyar nyelvű lapja, az Aranyosvidék, mely Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilapnak nyilvánította magát. A lap tartalma igen átfogó volt: politika, gazdaság, reklámok, hírek, irodalom, hirdetések egyaránt megállták benne a helyüket. A lap utolsó számát 1940-ben nyomtatták.

Ugorva egyet az időben, elérünk 1990-hez is, a változások évéhez. Tordai viszonylatban sem maradt visszhang nélkül a kommunizmus bukása és egy hosszú hallgatás után, március 15-én, a tordai RMDSZ lapjaként újraindul az Aranyosvidék. A bizalommal-teli kezdés, a jövőbe vetett tervek azonban rohamosan kopni kezdtek, mígnem 1991 közepén a lap megszűnt.

Manapság a tordai magyarok, a városba bekerülő megyei, regionális és országos magyar nyelvű lapokon kívül, 2006 júniusától a helybéli Ziarul 21 hetilapban olvashatnak ismét magyarul. Noha a jelenlegi egy oldal igen kevés, a semminél azért mégis több. És az sem kizárt, hogy valamikor ismét újraindul az Aranyosvidék.

Magyar nyelvű rádiózás jelenleg nincs a városban. Noha a Radio 21-nek hét éven keresztül, azaz 1999 és 2005 között létezett egy heti három órás magyar műsora, melyet Sipos Árpás vezetett, az adó bukaresti vezetősége úgy döntött erre nincs szükség, így a tordai alszerkesztőséggel együtt megszüntette a magyar nyelvű adást is. Az egykori magyaradásban a rengeteg jó minőségű zene mellett, hírrovat és élő műsorok is voltak. Mindez 2005 májusáig.

Ha tavasz, akkor Tordai Kulturális Kisebbségi Nap

„Kicsitől nagyig” ez a szlogenje az évente megrendezett Tordai Kulturális Tavasz keretén belül sorra kerülő Tordai Kulturális Kisebbségi Napnak. A Tordai Állami Színházban megszervezett műsor-összeállítás nemcsak Torda, hanem egész Aranyosvidék magyar ajkú lakosságának ínyence. A szervezők, azaz a Petőfi Társaság és a helyi RMDSZ, évente meg próbálják szólítani és szólaltatni a környék egész magyar kisebbségét. A műsor rendszerint színdarabokat, szavalatokat, énekeket, népi-táncokat és gyermekjátékokat valamint kórusműveket foglal magába.

Mi volt, van és mi lesz még?

A tordai magyarok egyik sajátossága, hogy reménykedők. Bizakodva néznek a jövő fele és remélnek. Egy csupán 10%-ban magyar-lakta városban, hol úgy tűnik az egész világ az ellen van, hogy megalakuljon a megmaradáshoz nélkülözhetetlen önálló magyar nyelvű iskola, a magyarok nem felejtenek el reménykedni. Miért? Mert van mire feltekinteni, visszatekinteni. [L.E.]