Menu




THHB

Újabb kopjafás emlékoszlop-avatás Tordatúrban

 
    Tordatúrban 2007. október 13.-án, közös erővel, összefogással kopjafás emlékoszlopot állítottunk, avattunk. A Tordatúr határában 1944 őszén elesett és eltemetett 52 honvédnak kellett maradandó emléket állítani.

    Ez az avatás a szokásostól eltérő volt. Ugyanis az 52 hősi halált halt honvéd emlékét egy, a kommunizmus ideje alatt – tömegsír fölött emelt obeliszk jelzi a közösség észak-nyugati részén található római katolikus -ortodox temetőben. De ez siralmas állapotban, elhanyagolva áll!

    Ebben a tömegsírban 209 szovjet katona és tiszt nyugszik. A román hősi halottak száma ismeretlen a magyar honvédek száma ismert. Az obeliszken orosz, román és magyar felirat található.

    A THHB tagjai valahányszor ott jártak szomorúan tapasztalták, hogy a magyar feliratot sírgyalázók fáradt olajjal (motorinával) bemázolták, olvashatatlanná téve azt.

    Ezért volt szükséges egy olyan helyet találni ahol az állítandó emlékmű biztonságban legyen, ahová az emlékezés virágait bármikor elhelyezhetik, mécsest, gyertyákat gyújthatnak.

    Így jött szóba az unitárius templomkert, amely a község központjában található.

    Örömmel nyugtáztuk, hogy a három történelmi egyház hívei, a római-katolikus, református és unitárius lelkészek (Kádár István plébános, Geréb Dénes református lelkipásztor, Bodor Piroska Unitárius lelkész) a THHB-vel karöltve emléket tudtak állítani. Egyetértésben, összefogásban, áldozatkézséggel megoldották a dolgot. Összefogással, egyetértéssel, amelyre ma is oly nagy szükségünk lenne!

    Idézem Szakály Sándor történészt: „Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának színvonalát és igényességét. Aki nem temeti el saját halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését!”

    Köszönöm a példamutató összefogást, az áldozatkézséget. Külön köszönet illeti a már néhai Nagy Károly unitárius gondnokot, aki saját költségén faragtatta a kopjafát. Köszönjük a Communitas Alapítvány hathatós támogatását valamint magyarországi, németországi és egyesült államok-beli egyéni támogatóink segítségét és az a tordaszentmihályi vegyes kórus fellépését.

    A bukaresti Magyar Nagykövetség és a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának nevében Kisvári Tamás alezredes katonai-légügyi attasé szólt a jelenlevőkhöz, köszönetét fejezvén ki az újabb emlékmű állításáért Erdély területén, azoknak akik életüket adták a hazáért. Emlékeztetett, hogy az erdélyi hadszíntéren a tordai csatában vesztette életét a legtöbb magyar katona.

    Beszédemben én is hangsúlyoztam, hogy „Nemcsak Don-kanyar volt, hanem Aranyos-kanyar is!” A tordai honvéd sírkertben lévő kopjafás emlékoszlop alján, nagy fehér márványlapba vésve: „ITTEN A TORDAI CSATÁBAN ELESETT TÖBB MINT 2500 HONVÉDNEK ÖRIZZÜK EMLÉKÉT”

Az emlékoszlop leleplezése után a THHB okleveleket nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon segítséget nyújtottak az emlékmű megvalósításában.

    A teljesség kedvéért meg kell említsem, hogy az emlékoszlop baloldalán található az a márvány lap amelybe a második világháborúban elesett tordatúri katonák nevei vannak bevésve, számszerűen 11 név.

    Az eseményen tiszteletét tette Dr. Cseh Áron Gusztáv a Magyar Köztársaság Kolozsvári főkonzulja, Eckstein Kovács Péter szenátor, Máté András parlamenti képviselő, Fekete Emőke állami tanácsos – aki tolmácsolta Markó Béla RMDSZ elnök üzenetét, Csoma Botond a Kolozs megyei RMDSZ alelnöke és Toader Vasile a község polgármestere.

    Végezetül a THHB abbeli szándékát ismertettem a tisztelt jelenlevőkkel, hogy 2008-ban a Tordaszentlászlón elesett 39 és Bonchidán eltemetett 121 honvéd emlékére szándékozunk újabb két emlékművet állítani. [P.J.]




Kopjafás emlékoszlop-avatás a tordai csatában elesett hősök emlékére

Több mint 54 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tordai harcokban elesett hősi halottainkat feltérképezzük. Határozott szándékom volt és ma is az, hogy több mint fél évszázad távlatából jóvátegyük mások mulasztását, ismertetni a rendelkezésünkre álló anyagokat.

A tordai csatában hősi halált halt honvédekről először 1944 késő őszén Schumann Gyuláné, a helyi Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja állított össze listát. Mozgósította a város magyar közösségét, hogy feltérképezzék az elesett katonák névsorát. A hősöket exhumálták és a központi magyar temető 3/b parcellájában közös sírba temettették.

Idők múltával új nevekre bukkantam, további kutatásokat végeztem. Hasznos, időigényes, de eredményes munka volt. 1998 őszére, a halottak napjára sikerült összeállítanom az első kimutatást, 186 hősi halott került nyilvántartásba. Ezek közül 128 honvéd neve vált ismertté, 39-é továbbra is ismeretlen. A hősi halottak közül 167 magyar nemzetiségű, 15 orosz, 3 német és egy munkaszolgálatos, 19 ismeretlen, nem magyar katona.

A listát persze nem lehetett véglegesnek tekinteni. A Duna tv-nek, Magyar Nemzetnek, Szabadságnak és Kossuth rádiónak köszönhetően újabb visszajelzések érkeztek Erdélytől egészen Ausztráliáig. A levelek és telefonhívások száma megközelíti a százat. Ehhez még hozzá kell adnom a személyes és csoportos megkereséseket is. Ennek köszönhetően újabb 12 ismeretlen hősi halált halt honvéd neve vált ismertté. Így alakult ki a második bővített kimutatás. Remélem, hogy ezt egy harmadik is követni fogja, hiszen 24 honvéd neve még mindig ismeretlen.

Sajnálattal állapítom meg, hogy még 1998. október elején elküldtem a névsort az Erdélyi Napló szerkesztőségének, de azt 1998. november 13-i keltezéssel visszaküldték - tudtommal a listát nem közölték, az okát nem ismerem! Ez azért lett volna nagyon fontos, mivel a tordai csatát vívó 25. gyaloghadosztály a felső-erdélyi melléknevet viselte, békében pedig Nagyváradon székelt. Köztudott, hogy ebben a hadosztályban sok felső-erdélyi katona harcolt.

Az RMDSZ tordai szervezetének kezdeményezésére a történelmi egyházak és a hívek segítségével Tordán ez év október 29-én, vasárnap 2 órai kezdettel a központi magyar temetőben emlékoszlopot avatunk. Reméljük, az esemény méltó lesz ahhoz a mementóhoz, amelyet 1995 őszén állítottunk a háború végén Tordáról 204 civil magyar ember emlékére, akik orosz fogságban lelték halálukat.

Előttük is fejet hajtva tisztelgünk és koszorúzunk. Halottainkról nem feledkezhetünk meg, meg kell adnunk a végtisztességet.

Dr. Szakály Sándor történészt idézve, aki a Béke poraikra... Dokumentum-emlékkönyv előszavában írja �Emlékük megőrzése valamennyiünk számára fontos kell hogy legyen! Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának a színvonalát és igényességét is. Aki nem temeti el hőseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. Az ifjabb nemzedékeknek nemcsak eleiről kötelessége gondoskodni, de emlékük megőrzéséről is."

A megalakulandó Hagyományőrző Társaságra hárul az a feladat, hogy hősi halottaink ismeretlen sírjait felleltározza, azokat rendbe hozza, gondozza, a hősök emlékét őrizze.

Befejezésül szívem-lelkem azt parancsolja, hogy a felállítandó emlékoszlop nemcsak az itt nyugvó 183 hősi halott emlékét őrizze, hanem a súlyos harcokban elesett több mint 2500 harcos emlékét is! Hozzátartozóikat, a hátramaradottakat az a tudat táplálja, éltesse, hogy szeretteik emlékét Aranyostordán becsülettel, mély tisztelettel ápolja a város magyar ajkú lakossága. Ha megfogyatkozva is, de törve nem. [P.J.]




Sírkertszentelés a tordai csata 60. évfordulóján

- Az Aranyosvidéken elesett magyar katonákra emlékeztek –


A tordai csata emlékét az Aranyos menti városban immár sírkert őrzi. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) gondoskodott arról, hogy a csata emlékét és a város körül elesett több mint 2.500 magyar katona áldozatát kopjafás emlékoszlop, márványtáblák, gondozott sírkert őrizze.

Torda városa egy napra a hatvan évvel ezelőtt befejeződött csata emlékszínhelyévé vált. A vasárnapi megemlékezésre rengeteg hazai és külföldi meghívott érkezett. Akadtak sokan az elesett katonák leszármazottai közül is, de olyanok is jelen lehettek, akik szemtanúi, sőt részesei voltak a véres eseményeknek.

A tegnapi megemlékezésen és sírkertszentelésen több romániai és magyarországi személyiség vett részt, kegyeletét a kopjafa előtt több mint ötszáz emlékező rótta le.

Pataky József, a THHB elnöke köszöntötte elsőnek az egybegyűlteket. Elmondta, igen fontos lehet számunkra a tordai temetőben egymás mellett békében megférő halott katonák példája, akiknek áldozata haza- és nemzetszeretetük ékes bizonyítéka.

A megemlékezésen felelevenedtek a tordai csata mozzanatai, de egyben a harcba induló katonák szívében tomboló harcok is. Az otthon hagyott feleség, gyermek, szülők emléke, a szabadság, a béke szelének íze, amelyből mi utódok merítünk, hogy példájukat követve méltón emlékezni tudjunk elődeinkre, azokra, akik vérüket ontották értünk.

Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is részt vett az eseményen. Hangsúlyozta az itt vívott csata fontosságát, de ugyanakkor tragédiáját is. — Hősök voltak ők, de elsősorban áldozatok — emelte ki, akik a bűnös politika, az emberi mértéktelenség és az atrocitás áldozatai tulajdonképpen.

Markó Béla RMDSZ-elnök emlékező beszédében arra kereste a választ, hogy ki is valójában egy csata hőse. Elmondta, nincs igazságos háború, indokolt, vagy jogos csata, úgy ahogy igazságos halál sem létezik. Trianon azt tanította nekünk, hogy hős az, aki győzött. A XXI. században jövünk rá csupán, hogy a háborúban nincsenek győztesek és vesztesek, főleg itt Erdélyben nem, itt, ahol közös a föld is, amelyen elődeink vére folyt.

Döbrentei Kornél magyarországi költő az árulókról beszélt, azokról, akik egyre inkább elszaporodván, uraskodva, kicsivé akarnak tenni minket. — Olykor meg kell halni, hogy éljen a haza. Ma élni kell! — mondta.

A ma Amerikában élő, édesapját a tordai csatában elveszítő Fenyves János is emlékezett elesett szerette sírjánál, hangsúlyozva e számára zarándokhellyé vált sírkert létrejöttének fontosságát.

Vigh Loránd a tordai ifjúság nevében mondott emlékbeszédet, Nagy Zsuzsanna pedig Juhász Ferenc versével emlékezett.

A Vitézi Rend nevében a kiskunfélegyházi küldöttség képviselője Pataky Józsefet, a THHB elnökét kitartó, körülményes munkájáért, a vitézi rend ezüst érdemkeresztjével tüntette ki.

Ezt követte a történelmi egyházak képviselőinek imája és beszéde, akik a temetőt megszentelték és megáldották.

A jelenleg Svájcban élő Bozsoki János azok nevében szólt, akik Tordán hunytak el, hiszen a nyolcvanas éveiben járó szónok a hatvan évvel ezelőtti eseményekre bajtársai sírjánál emlékezhetett. — Büszkeség tölt el engem, hisz tudom, én is ezen a sok vérrel áztatott földön harcoltam, már elhunyt bajtársaim mellett — mondta.

A délutánig tartó eseményt aranyosszéki kórusok, a tordai, az aranyosgyéresi, az aranyosegerbegyi és a szentmihályi dalkör énekei színesítették.

Pataky József igen fáradságos munkát végzett. A kitartás, a sok időt és türelmet igénylő tevékenység azonban meghozta gyümölcsét: a kétszázhúsz magyar katona emlékére létrejött sírkert maradandó emlék fáradhatatlan munkájáért. Az elesett magyar honvédek, de a közös sírban nyugvó német és szovjet katonák, ezek leszármazottjai, az emlékezni vágyok, fiatalok és idősek köszönték meg kitartó munkáját és azt, hogy immáron nemcsak szívben lehet emlékezni az elesettekre, hanem zarándokhely, "siratófal" is létezik, amely előtt megállhatunk és fejet hajthatunk.

Ez alkalomból az IKE Galériában a magyarországi Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából korabeli felvételeket, emléktárgyakat, hivatalos okmányokat, dokumentumokat tartalmazó kiállítás nyílt meg. Bemutatták az Állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben című emlékkönyvet is. [L.E.]




 2004 októberében volt a tragikus Tordai csata 60. évfordulója

 Bár 1944 szeptemberében már lehetett látni, hogy Németország és a vele tartó országok elvesztik a második világháborút, mégis Hitler parancsára a német és magyar csapatok 1944. szeptember 14-én bevonultak Erdélybe. A Magyar részről a támadásba részt vett a budapesti 1- es, a nagyváradi 25-ös és a kolozsvári 26-os ezred. A túlerőben levő orosz és román csapatok, a nyugati szövetségek állandó segítségével 24 napi szörnyű harcok után visszafoglalták Tordát és környékét is. E harcokban több mint 2500 magyar katona vesztette életét.

 A front elvonulása után a bevonulók több száz ártatlan magyart fogtak össze és elhurcolták őket orosz fogolytáborokba, ahonnan csak nagyon kevesen tértek haza. Volt olyan eset, hogy az apát fiával együtt vitték el, de voltak olyan családok is ahonnan három testvért vittek el. Így volt a három Galambosi, a három Gönczy és a három Tompa testvér is.

 Az elhurcoltak közül 207-en sohasem tértek haza. A második világháború áldozatai közt volt a 14 éves Szakolczy Dezső és a 80 éves Veres Zsigmond is. Az áldozatok hozzátartozói, a tordai RMDSZ, az egyházaink és városunk magyarsága a Tordai Hagyományőrző Bizottság vezetésével 1995. október 29-én a tordai temető főbejáratánál szép kopjafát állítottak.

 Pataky József az unitárius lelkészi hivatalban megtalálta azt a listát, amit Schumann Gyuláné a Tordai Magyar Népszövetség vezetőségi tagja állított össze 1944 őszén. Ugyancsak ő mozgósította annak idején a még Tordán maradt magyarokat a különböző helyeken elesett magyar katonák holttestének összeszedésére, exhumálására és újrahantolására a tordai központi magyar temetőbe. Az elesett katonákból 194-en az ótordai temető felső részébe vannak eltemetve. Ezek közül 174 honvéd, 1 munkaszolgálatos, 4 német és 15 szovjet katona. Az elesett magyar katonák közül 139 neve ismeretes. Városunk lakói az ő emlékükre is szép kopjafát állítottak. A sírokra cementből keresztet öntöttek és azokra vannak felírva az elesettek nevei. Az utolsó itt eltemetett magyar katona neve Bialkó János, akit a szindi kőbányában találtak meg. Bialkó János méltó eltemetése többnyire Savin Ioan ezredesnek köszönhető, aki személyesen is részt vett a 2002-ben megtartott temetésen és szép beszédet mondott. A temetésen jelen voltak a hős tüzér családtagjai is.

 2003 őszére elkészült a hatalmas betonfal, ami a sírokat védi. A 60. évfordulóra a Tordai Hagyományőrző Bizottság tervbe vette a katonai temető bekerítését, a hátulsó támfára 7 nagy márványtábla erősítését és arra rá lesznek írva az itt eltemetett honvédok adatai. E nemes munka befejezéséig még sok kiadás lesz. Éppen ezért mindenki fel van kérve, hogy aki csak teheti, segítsen. Bizonyos intézmények mellett külön ki kell emeljem két magyarországi személy adakozását. Ezek: Dr. Cech Vilmos, aki a tordai hagyományőrző bizottságnak is tagja és Bardócz Árpád Tordáról elszármazott, jelenleg Pesten élő mérnök, akik gyűjtést is szerveztek a nemes cél megvalósításáért. Városunk lakói mindig kitettek magukért, az anyagi támogatás és a közmunka mellett minden évben nagyszámban részt vettek a megemlékezésen. A tiszteletadás mindig ökomenikus istentisztelettel kezdődik, a megható imák és beszédek közben a 131 éve alakult Tordai magyar Dalkör mindig több énekszámmal jeleskedik. Ezek közt mindig ott van a szózat is, sőt az alkalomhoz illő versek is elhangzanak. A résztvevő intézmények, egyházak és a hősök családtagjai koszorúkat helyeznek el a kopjafáknál. A megemlékezés mindig a nemzeti imánk eléneklésével végződik, amiben minden jelenlevő részt vesz.

 Pataky József, Molnár Lajos és mások is részt vettek és vesznek a más helységekben elesett katonák sírjainak felkutatásában. A felkeresett helységek lakói, elöljárói és az RMDSZ tagjai minden segítséget megadnak az elesett hősök felderítéséhez és az adatokat mindig közlik a hozzátartozóval. Pataky Józsefnek sikerült több hónapos munka után a kolozsvári Házsongárdi temetőben is 19 eddig ismeretlen hősi halált halt honvédnek az azonosítása, hivatalos halotti bizonyítvány alapján. Ő készítette el a sírhelyek, illetve az elesett katonák nevének pontos megjelölésével a Házsongárdi hősök temetőjében nyugvó hősi halált halt ismert és ismeretlen honvédek sírjának részletes helyszínrajzát. E szerint a Házsongárdi temetőben a 251 honvéd közül addig 202-nek a neve volt ismert és 49-nek ismeretlen. Pataky József munkája nyomán az ismeretlen hősök száma 20-ra csökkent. A Szabadság 2001. novemberi 20. számában meg is jelentek az adatok, amelyek tartalmazzák az elesett nevét, születési évét, hónapját és napját, rendfokozatát, anyja nevét, a halál okát, az elhalálozás pontos dátumát és a hely sorszámát.

 A Krónika 2003. június 24-i számában olvasható: Pataky Józsefné kérdése: „Mond csak el József, hogy miért szívügyed neked ez a dolog?" A tordai tanácsos és hagyományőrző bizottságvezető motivációjára így hamarosan fény derült: az Aranyosszéki Várfalván unitárius lelkészként szolgáló apját az oroszok lőtték főbe, majd ló farkához kötve húzták el holttestét a temető aljáig. „Ezt a munkát azokért teszem, akik a háború alatt maradtak árván. Rengeteg örömöt okoznak ezek a köszönőlevelek (amikből már eddig is nagyon sok van), sokan a hozzátartozók közül eljönnek megnézni azt a helyet, ahova apjuk, nagyapjuk, családtagjuk van eltemetve." – mondta.

 A Tordai Hagyományőrző Bizottság tagjai: Bíró Sándor, Dr. Cech Vilmos, Fodor Béla, Molnár Lajos, Székely István és a fáradhatatlan Pataky József.

 A tordai csata 60. évfordulójának a megemlékezése 2004. október 17-én lesz. A rendezők arra kérnek mindenkit, hogy minden segítséget adjanak meg, hogy sikerüljön megvalósítani a tervbe vett munkákat és így Torda további hírnevet szerezzen, mert tudtommal nincs még egy olyan város, ahol egy történelmi eseményt 2 emlékmű is megörökített.

 A Doni csata után a tordai csata volt a második világháború második legnagyobb fegyverténye a magyar katonáknak. A tordai csatáról a Duna televízió filmet készített, amit városunkban le is vetítettek. Könyvek is jelentek meg a tordai csatáról, ezek közül nekem is sikerült kettőt elolvasnom.

 A Hagyományőrző Bizottság tagjainak, és azoknak akik őket támogatták és támogatják jó egészséget és kitartást kívánok, hogy tovább folytathassák nemes, szép munkájukat. Azokat, kik sokat szenvedett és megfogyatkozott népünket megakarják osztani, arra kérem jól gondolják meg mit csinálnak, mert sikereket csak összetartva érhetünk el. Az utókor ne keljen majd szégyenkezzen azért, amit önök 2004-ben tettek. [T.S.]



Nyelv

_HUNGARIAN









powered by Webspider Webdesign