Menu




Túri hasadék

A Túri-hasadékban lakó tündérek nyomában
    

Tündérekről, gonosz boszorkányokról, elvarázsolt törpékről igen gyakran hallani mesékben, legendákban. E csodálatos lények sokszor sötét erdőkben, tavak mélyén, vagy barlangokban élnek. Rendszerint éjjelente jönnek elő rejtekhelyükről, mulatozni, csevegni, szétnézni a nagyvilágban.

A csodalények sokaságából leginkább a tündérek ragadták meg figyelmünket, ezért keresgélni kezdtünk: könyvekben, világhálón, idős emberek emlékezetében.

Legnagyobb meglepetésünkre tündérnyomra bukkantunk városunk, Torda, közvetlen közelében is, a Túri-hasadékban.

Kutatva a szerény bibliográfiában, egy olyan könyvre bukkantunk, mely bemutatja Tordatúr hiedelemvilágát. Ennek egyik fejezete csupán a tündérekről szól. A könyvbe foglalt legendák szerint, lakóhelyük a Túri-hasadék híres barlangja, a Tündérek-barlangja, más néven „Negrui Pestyiérája”, mely a Kutyák sziklájával szemben található. Innen hétévente járnak ki, vizet meríteni a patakból, eledelük pedig fehér kő. A tündérlányok, melyek a természetet védik énekelve és táncolva végzik munkájukat.

„ (…) Abba a barlangba akármennyi szemetet, gazot szórtak, egy kis idő múlva menjenek, ojan tiszta, hogy ritkaság.”[1] , olvastuk a könyvben.


Kíváncsisággal felfegyverkezve, elindultunk a gyönyörű tündér-kertbe, hogy felkutassuk a tündérek lakhelyét, és az általuk féltve őrzött természet apró csodáit.

„Magyarázta táti, hogy vótak régebben ojan nagy sziklák, és aztán a tündérek minden hét évbe kimentek, s addig kinyílt az az ajtó, ahol ők vótak, az a kőajtó, s addig lementek, hogy vettek vizet magoknak, me ők csak a követ nyalták ételnek, víznek is. S akkor vitt két tündérliány fel vizet, s akkor bézárodott az ajtó. S ha bé talált menni valaki, más ijen rendes ember, nem jött ki csak hét év múlva, s adig csak a követ nyalta – magyarázta táti. Táti látta is, hogy a tündér mikor kiment, vizet vett a patakból. Asz mondja: gyönyörű szép liányak, gyönyörű szép leányok. De asz mondja: én nem mertem, me hallottam másoktúl, hogy ha bémejek, ott arany pénz, ezüst pénz, ahol ők vannak, ot minden van, csakhogy ők ételnek követ nyalnak, víz hejet, követ nyalnak. – S akkor vitt a tündérliány vizet. Hallott ojan esetet, hogy valaki bement a Tündérek barlangjába, s ot meghalt. Mik ha bémennénk, tudnánk élni, hogy nyaljuk a követ? Nem tudnánk. Itt a Hasadékba nem tudom, hogy vannak-e tündérek, hanem táti monta. (...) A tündérek semmi rosszat nem csinálnak.”[2]

Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Túri-hasadék, mely a Kolozsvár-Torda útvonalon, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Torockói-hegység legészakibb csücskébe, a Peterd-Szind gerincbe vágott vadregényes sziklaszoros, melyet az Aranyosba torkolló, a Rákos-patak hozott létre. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. A Túri-hasadékot sajnos kevés külföldi turista látogatja, mivel a híres Tordai-hasadék mindenki figyelmét elvonja. Pedig szépségével nyugodtan versenyezhet ezzel, mivel sokkal vadabb és sokkal eredetibb. Hossza is meghaladja, ami 1850 méter. Ferde irányban vágja át a gerincet, s Koppánd irányában, egy kanyargó völgyben folytatódik. A völgy jobb oldalán a Peterdi-tető (667 m), baloldalt a Kőhegy (580 m) és a Koppánd-tető (530 m) emelkedik.

Hétvégi kirándulásaink célpontja a Túri-hasadék volt. Szándékunk a természet csodáinak, rejtett szépségének felfedezése volt. A hasadék két irányból közelíthető meg. Az egyik közülük az E60-as országútról nyugat felé letérő, Tordatúr községén áthaladó út. A másik lehetséges hozzáférés Koppánd felől történhet. Ez utóbbit választva, lehetőségünk volt megfigyelni a Koppándhoz tartozó tájat, melyet többnyire lombhullató erdő borít.

Már első lépéseinket megnehezítette, egy 1990-ben magánszemély által megvásárolt terület. A kerítésen tábla jelzi: az átkelés tilos. Ha a hasadékba akarunk jutni, kénytelenek vagyunk megszegni a tilalmat, mert ez a legrövidebb járható út.  

 Mint ismeretes Orbán Balázs (1829-1890) talán az egyedüli személy egész történelmünkben, aki pontos és részletes leírást készített erről a helyről, valamint egész Erdélyről. Útleírását követve megpróbáltuk felismerni az általa megnevezett helyeket, sziklákat, barlangokat.

 „Jobboldalon a nemcsak függélyes, hanem tetején kiterhelő Kutyák sziklája tornyosodik fel vagy 300 láb magasságig. Megközelíthetetlen sziklarepedéseiben baglyok huhognak s fészkeiket féltő vércsék sivítoznak és röpködik körül a szoros e tarpei szikláját, a mely nevét arról kapta, hogy e sziklaszál tetejéről szokták a kóborló és kajtár kutyákat ledobni. Megtörtént, hogy egy ily halálra ítélt kajtár eb ledobatván, a patak ottan levő mély gübőjébe esett s így ép bőrrel menekülvén, hamarabb otthon volt gazdájánál, ki az így csodálatos módon menekültnek megkegyelmezett.

A Kutyák sziklájával szemben a Negruj Pestyiérának nevezett sziklafok emelkedik; ennek középmagasságán tátong egy ovális nyilatú barlang, valamely Negruj nevű embernek egykori tanyája, amiről a barlang és sziklafok is neveztetik.”[3] 

A hasadék átvágásához, többszöri patakátkelés nélkülözhetetlen, mivel nem léteznek pallók vagy hidacskák. A síkos és nedves köveken való szökdécseléshez, jól kifejlett egyensúlyérzettel kell rendelkezzünk, ugyanis egy nem jól kiszámított ugrás egy kellemetlen hideg fürdéshez vezethet. Egy merész kanyarulat után a Peti gödréhez kerülünk, majd a Nagyoldal-fal részét megmászva elérünk a Kriszta-oldalhoz, mellyel szembe a Nagy-Bordának nevezett sziklagerinc meredez fölfelé. A sziklafalakról, az út ismét leereszkedik a szorosba, a patak medréhez, ahol kiemelkedő kőtömbök helyezkednek el. Folytatva járásunkat a Podmolák oldal meredek szikláit pillantjuk meg fehérleni a napsütésben. A sziklafal közepén a Legények barlangja rejtőzik, ahova egy nagyon meredek ösvény vezet.

„Védhely is volt az régi harczias időkben, a midőn nem egyszer vonult oda Túr népessége, a mint a hagyomány tartja. Egy tatárjáráskor ismét oda húzódtak, de a tatároknak olyan libucza (madara) volt, a mely repkedve, kiáltásaival elárulta az emberek menhelyeit. Itt is végigrepkedett a túri szoros felett, sivításaival fölfedezvén a védbarlangot. E jelzésre e tatárok benyomultak a szorosba s a barlangot ostrom alá fogták; de a bennszorult lakosok Szónyi vezetése alatt vitézül védték magukat s a meredek sziklákon felkúszni igyekvőket egymásután lelődözték és lesújtották. A tatárok látván, hogy ekként nem boldogulnak, ostromzárolták, hogy így éhség s főleg vízhiány miatt önmegadásra bírják; ámde ez sem sikerült, mert a barlangból egy (most is látható) kürtőszerű üreg hatol fel egészen a sziklák tetőormáig, s a künn maradott és a szomszéd erdőkben rejtőző többi túriak ott kötelen vizet és élelmet bocsátottak le a barlang hős védői számára, kiknek aztán Isten is segítséget nyújtott, mert egy nagy záporeső által áradásba hozván a Rákos patakát, az ostromzároló tatárokat mind elsodorta és megfullasztotta. Azért lehet most is ott a patak mentén oly sok embercsontot és (tatár) koponyadarabot találni. A védelmet vezetett Szónyiról az oláhok ma is Pestyéra Szónyinak nevezik a barlangot. A Legények barlangja elnevezés újabb keletű s attól származik, hogy a katonafogdosás idejében a túri legények oda bújtak el s övéiktől a függélyes üregen át vízzel és élelemmel elláttatván, mindaddig búvóhelyükön maradtak, míg a katonafogdosók el nem távoztak.”[4]

A kitágult szorosnál a Decsenge csermely ömlik össze a Rákos-patakkal. Ezentúl a sziklatömbök érdekes, furcsa, bizarr alakokat vesznek fel: Szent-István szobra, katedrális, felfele ívelő mutatóujj. Vége felé járva még számos kis barlangocskát leltünk, melyek viszont nehezen, vagy egyáltalán nem közelíthetőek meg. A hegysorozat egy amfiteátrális elhelyezkedésben és a Podgyere barlanggal végződik.

A hasadékot kialakító Rákos patak a Feleki-gerinc alatt, a Dealul Săc oldalából ered, az Őzek-völgyében; délkeleti irányba haladva Túrnál átvágja a Peterd-Szind gerincet, majd Koppándot elhagyva Tordán az Aranyosba ömlik. A hasadék bejárata és kijárata közt a szintkülönbség kb. 105 méter, a patak gyors sodrású, több kisebb vízesés szakítja meg (a legnagyobb 3 m), ezeket kis, úgymond tavacskák követik, melyek helyenként mélyebbek és lassú áramlásúak. A szoros egész hosszában az S betűnek szakadatlan összefonódását tünteti fel, összeolvadó 8 félkör kanyarulattal szelvén át a sziklák roppant tömegét.

Keletkezése szinte egyforma a Tordai-hasadékéval. Geológiai szempontból a Túri-hasadék epigenetikus eredetű, a Peterd-Szind gerincen áttörő patak eróziós tevékenységének eredménye. Uralkodó kőzete a mezozoikumból származó Stramberg-típusú jura-köri mészkő.

A víz alakító hatása változatos felszíni formákat hozott létre: kimosások, boltívek, hidak, kürtők gazdagítják a tájat, körülbelül 30 kisebb-nagyobb barlanggal együtt. A hasadék bal oldalán létesült kőbánya közelében pedig kiterjedt mészkővályúk figyelhetők meg.

A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, mely között számos ritka és endemikus (bennszülött, amelynek elterjedése egy jól meghatározott, körülhatárolt területre korlátozódik.) fajt találunk. Ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a sajátos helyi klimatikus viszonyok miatt több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. Sőt olyan növényfajok is megtalálhatóak, amelyeket a botanikusok még nem jegyeztek fel.

Túri érdekesség például a melegkedvelő, mediterrán származású, sárga virágú sziklai ternye (Alissum saxatile), a szubmediterrán jellegű virágos kőris (Fraxinus ornus) és a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata). Szubmediterrán elterjedésű egy ezüstös levelű berkenyefaj (Sorbus cretica) is. Az endemikus fajok közül egy lila virágú ibolyafaj, a Viola joói, a sziklagyepekben élő díszes zabfű (Avenastrum decorum) és egy kis termetű kakukkfűfaj, a Thymus comosus említhető.

Az évezred elején az egész környéket összefüggő gyertyános-tölgyesek borították; ma az erdők helyén szántóföldek, legelők terülnek el, csak a hasadék déli, Koppánd felőli jobb oldalán maradt meg egy összefüggő erdőfolt. Uralkodó fafajok a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a mezei juhar (Acer campestre), a tatárjuhar (Acer tataricum) és a virágos kőris (Fraxinus ornus). Gyakoriak a melegkedvelő cserjék, mint a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa), vadrózsa (Rosa canina) és a festő benge (Rhamnus tinctoria). Az erdő aljnövényzetét berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), orvosi salamonpecsét (Polygonatum officinale), odvas keltike (Corydalis cava), színeváltó tejfű (Euphorbia polychroma) díszíti.

A meredek oldalakon, kötött talajon szillevelű gyöngyvessző (Spiraea ulmifolia) uralta cserjések alakultak ki. A gyöngyvessző mellett megtalálható a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), madárbirs (Cotoneaster integerrima), ükörke lonc (Lonicera xylosteum), ostorménfa (Viburnum lantana) és a fehérszőrű zanót (Cytisus leucotrichus) is.

A cserjések aljnövényzetében virít a Waldstein-pimpó (Waldseinia geoides), a sárga sisakvirág (Aconitum anthora), a nyúlfarkfű (Sesleria rigida), a gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) és sok más.

A szoros alján, a patakparton fűzfa (Salix sp.), kislevelű hárs (Tilia cordata), mezei szil (Ulmus minor), ritkán előforduló példányai között acsalapu (Petasites hybridus), erdeikáka (Scirpus silvaticus), nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) és más nedvességkedvelő fajok telepedtek meg.

Acsalapu

A Túri-hasadék fűnemű növényzetének nagy részét a merev nyúlfarkfű (Sesleria rigida) alkotta társulások képviselik. A sziklatetőkön, napos oldalakon a mészkedvelő barázdás csenkesz (Festuca sulcata), kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria) és a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) képez társulásokat. Az intenzív legeltetés miatt azonban ezek a társulások nagyon leromlottak, helyükben tömegesen jelent meg a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) és más, a legeltetést jól tűrő faj: útszéli imola (Centaurea microcanthos), a lózsálya (Salvia verticillata), szürke gurgolya (Seseli osseum), gémorr (Erodium cicutarium).

A lejtők aljában sziklatörmelékes helyeken, többnyire a patakmeder közelében a ligeti perje (Poa nemoralis) uralta növényzet figyelhető meg.

A Túri-hasadék gerinctelen és gerinces lakói változatosak és annak ellenére, hogy egyes fajok igen értékesek, a faunáról szóló irodalom még nagyon szegényes.

A hasadék fölött repkedő pillangók egy része különleges nemzetségekhez tartozik, ilyenek pl. az Eublema, a Heterogynis ( Heterogynis penalla- mediterrán faj), a Dysauxes és a Phybalapterix. A kimondottan mészkősziklához kötött fajok közül megemlítendő a Coscinia cribrum, mely a Torockói mészkő hegységben mindenütt megtalálható.

A patak élővilágából a sekélyebb részeken az Isopodak képviselőit, a bolharákokat (Gammarus) igen nagy számban figyelhettük meg.

Ottjártunkkor a gerincesek képviselőit is megcsodálhattuk: egy párját kereső zöld gyíkot (Lacerta viridis), meg egy barna varangyot (Bufo vulgaris) is. Madárvilága változatosságát az énekes madarak képezik.


Az elbűvölő festői képek, a levegő frissessége, a madarak szimfóniája, a zöld szín számtalan árnyalata, a virágzó fák illata, a patak csobogásának kellemes moraja nem hagy hidegen senkit. Az emberek gyakran beavatkoztak a hasadék életébe, romboltak vagy építettek.

A 20 hektárnyi felületen elterülő hasadékot sok próbatétel érte, mindaddig amíg az emberek romboló erejét a törvény megfékezte.

Évtizedekkel ezelőtt a munkahely és nyersanyag hiánya miatt, 1952-ben a Turdeana tordai gyár, a hasadék Túr felőli részén egy kőbányát létesített, nem gondolva arra, hogy a munkálatok legnagyobb áldozata a természet lesz. Madarak fészkeit, mókusok odvait és más állatok lakhelyét, valamint növények sokaságát semmisítették meg, amíg kiépítették ezt a bányarendszert.

Ezzel a hasadék közel negyed része tűnt el. Negyed része annak a helynek, ahova bárki szívesen ment kirándulni, megszabadulva a mindennapos rutintól, a túlterhelő munkától.

A munkálatok folytak, a hegy fogyott, de senki sem törődött ezzel. Fontos volt az, hogy minél több követ sikerüljön kitermelni, s ennek következtében egyeseknek minél vastagabb legyen a pénztárcájuk. Az ember robotként dolgozott, anélkül, hogy felmérje a kár nagyságát.

Még akkor sem figyeltek fel, mikor a falubeliek mentsvárát törölték el a föld színéről. Egy kincset, mely sok falubeli számára az életben maradást jelentette. Túr falu népségének menedéket nyújtó Molnárok barlangjáról van szó, amelybe olyankor húzódtak be, mikor veszélyben voltak, mikor fenyegetve érezték magukat az ágyuktól, a puskalövetektől meg a tomboló katonáktól.

Milyen furcsa, hogy egy természet alkotta barlang mely több száz életet meg tudott menteni, a bányászokat mennyire nem érdekelte… a malom csak őrölte a sziklákat, törte a köveket, kis kavicsokat képezve. A hegy lassan kőhalommá vált.

A termelés 1984 és 1985 között csökkenni kezdett, mivel a társadalom lassan rájött a nagy mértékű veszteségre. Rájöttek, hogy nem fontos rombolni a hasadékot, mivel a szükséges anyagot a közeli Szindi bányától is megszerezhették.

Ez a bányászat mindaddig tartott, míg valakik fel nem figyeltek arra, hogy nagy hibát követnek el a természet ellen. Hosszú ideig folyt a vita, évekig pereskedtek a Túri-hasadék sorsa felől. 1994-ben megjött a határozat: a kőbányát leállítják és a hasadékot védett területté nyilvánítják.

Attól fogva a Túri-hasadékban nincs kitermelés, a kőbányászat viszont a mai napig is folyik, de a szomszédos községben, Szinden. Azóta a természet a törvény védelme alá került.

Szomorú volt azt tapasztalni, hogy a hasadék nem a legtisztább hely, rengeteg hulladék van felhalmozódva a Rákos-patak két partjára. Megtalálható minden nemű és színű szenny: pillepalackok, traktor-gumikerekek, konzerv-dobozok, építészeti törmelékek valamint háztartási hulladékok. Az életre vágyó kis virágok még ma is utat kell törjenek a szeméthalmok között.

De léteznek jótevő emberek is, akik védeni szeretnék ezt a kis életfoltot, a megmaradt hasadékot, a vonzó flórát, a változatos faunát. Az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben például Czárán Gyula emléktáblát avatott a hasadékban.

Czárán Gyula (1847-1906) az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt. Személye és tevékenysége mégis szinte feledésbe merült.



1847. augusztus 20-án született az Arad megyei Seprős községben. Tanulmányait Seprősön kezdte, majd az Aradi Minorita Gimnáziumban folytatta 1866-ig, amikor édesapja átíratta németszóra a pozsonyi gimnázium 8-ik osztályába. Ekkor már beszélte a latin és német nyelveket is. Kitartása és szorgalma folytán kitűnően érettségizett 1867-ben. Apja akaratának engedve lemond az általa kedvelt mérnökségről, és jogászi pályára iratkozik a budapesti egyetemen. Ezek után Bécsben folytatja jogászi tanulmányait, ám megszakítván ezeket 1871-ben visszatér Seprősre. Kényszerű gazdálkodásából egyre gyakrabban menekült a Béli-hegyekbe.

Czáránnak a Túri-hasadék volt a kedvenc kirándulóhelye. Fennmaradt műveiben, e vidék részletes leírása is fellelhető. Ugyanakkor ő volt az első személy, aki végigjárva az útvonalat, turisztikai jelzéseket festett.

1880-ban a felkereste a Meziádi-cseppkőbarlangot. Elsőnek tárt és térképezett fel három szintet a barlangban. Közben bejárta Olaszországot, Németországot, Ausztriát, járt a Francia Alpesekeben, a Magas Tátrában, beutazta Erdélyt. Ezekről a helyekről számos művében számol be. Élete folyamán kisebb-nagyobb kirándulásokat tett, körutakon járt, valamint utakat, járatokat újított fel.

Noha alkalmunk volt többször kilátogatni a hasadékba, sem kora reggel, sem forró délben, sem sötét éjszaka nem láttunk tündéreket. Noha a 9 méter mély barlangot, melyről az idősebb falubeliek meséltek, megtaláltuk, tündér nyomot nem láttunk a környéken. Elköltöztek. Erre bizonyíték a szerte széthajított szemét, a több száz eldobott pillepalack... Tündérek nem őrzik már ott a természetet...

Noha a törvény tiltja a természetpusztítást, az élet rendje ismét azt mutatja: az ember az úr és kedvére alakíthat, rombolhat, lábbal tiporhat. [Ladányi Csilla és Pap Gabriella]

 

 

 

 

 



[1] In: Csőgőr Enikő: Tordatúr hiedelemvilága, p.72

[2] In: Uo. p.71

[3] In: Orbán Balázs: Torda város és környéke II, p. 394

[4] In: Orbán Balázs: Torda város és környéke II, p.402





Nyelv

_HUNGARIAN









powered by Webspider Webdesign